Az iskoláról röviden
Bár különböző történelmi szakaszokon ment keresztül, a ''Nicolae Balcescu'' gimnázium mindig is megőrizte vezető szerepét a kolozsvári egyetem előtti oktatásban.
Tanároknak és diákoknak, a maiaknak és a jövőbelieknek egyaránt jó tudni, hogy kinek a hagyományait alkalmazzák, ami további okot ad a jelenlegi és jövőbeli tevékenységekhez.
Az 1870. december 5-én magyar tannyelvű normál leányiskolaként alapították, majd 1918 után integrálták a román közigazgatásba, és a Kormányzótanács rendelkezései szerint román oktatási egységként nyitotta meg kapuit.
A kiváló, szorgalmas és vállalkozó szellemű tanári kar biztosította a rendkívül hatékony oktatási tevékenységet, és az iskolát az ország átlagos iskolái között mintaértékű egységgé tették. A pozitív tapasztalatokat pedig általánosítani kellett, amint azt a számos ellenőrzési jelentés is elismeri, amelyeket olyan ismert nevű emberek írtak alá: Ion Vidu, Serban Cioculescu, Vladimir Ghidionescu.
Ami fontos és amire emlékezni kell, az az, hogy ez az iskola mindig is egy rangos intézmény volt, a stabilitás tényezője egy teljes mértékben változó világban:
Forrás:http://balcescucj.ro/index.php/despre-noi/istoric
Az iskola névadója Nicolae Bălcescu
Bukarestben, kis bojár családban született. Az eredetileg Bălcești-ből (Vâlcea) származó anyja vezetéknevét fogja felvenni apja Petrescu vezetékneve helyett.
1832-től a Szent Száva Kollégiumban tanult, szenvedélyesen foglalkozott a történelemmel, kollégája többek között Ion Ghica, professzora pedig Ion Heliade Rădulescu volt. 19 éves korában belépett a hadseregbe, majd 1840-ben Eftimie Murguval, a Nemzeti Marin Serghiescuval együtt részt vett D. Filipescu összeesküvésében, amelyet lelepleztek, és a Mărgineni kolostorban raboskodott, ahol két évig maradt, 1843. február 21-ig.
Szabadulása után Ion Ghicával és Christian Tell-lel közösen megalapította a Frația nevű titkos szervezetet, és beutazta a románok lakta összes területet: Havasalföldet, Moldvát, Erdélyt, Bukovinát, valamint Franciaországot és Olaszországot, és történelmet tanult, August Treboniu Lauriannal közösen a Magazin istoric pentru Dacia című történelmi folyóirat szerkesztőjeként, amely 1844-től jelent meg.
Franciaországban részt vett az 1848-as februári forradalomban. A forradalom ihlette, hogy visszatért Bukarestbe, hogy részt vegyen a június 11-i forradalomban, és két napig külügyminiszterként, valamint a forradalmárok által létrehozott ideiglenes kormány államtitkáraként szolgált. A liberálisok oldalára áll, paraszti tulajdont és általános választójogot akar.
1849. július 2-án Pesten tartózkodott, ahol aláírták a „pacifikációs tervet”, egy román-magyar megállapodást a magyar forradalmárokkal. Avram Iancu és forradalmárai megállapodnak abban, hogy semlegesek maradnak a magyarok katonai akcióival szemben, de nem tartják be ígéreteiket, és a konfliktus újra kirobban.
Történészként legjelentősebb műve a „Románok Bátor Mihály vajda alatt” volt, amelyet száműzetésben írt, 1849-től kezdődően, kéziratban maradt fenn, és Alexandru Odobescu adta ki 1861 és 1863 között.
Párizsba emigrált, ahol megpróbálta egyesíteni az emigrációban lévő európai forradalmi erőket egy európai konföderáció létrehozása érdekében. Egy 1850. szeptember 27-én Párizsban kiállított, „au nom de Sa Majesté l''Empereur des Ottomans” (Oszmánok császárának neve) útlevéllel 1852 tavaszán Konstantinápolyba indult, onnan Galațiba, és megpróbált belépni Havasalföldre, de a hatóságok nem engedték be, pedig beteg volt, és látni akarta idős és beteg édesanyját. Az orvosok azt tanácsolják nekik, hogy Olaszországban telepedjenek le, ahol az éghajlat sokkal enyhébb. Átutazik Máltán, Nápolyon, majd a szicíliai Palermóban telepedik le, az ''Alla Trinacria'' szállodában. 33 éves korában, tuberkulózisban halt meg Palermóban.
Forrás:https://ro.wikipedia.org/wiki/Nicolae_Bălcescu
Nicolae Bălcescu
Forrás:https://ro.wikipedia.org/wiki/Nicolae_Bălcescu
Rendszer Gazda ebben az évben 
Gyertyát gyújt