83/7 Apáczai Csere János Elméleti Líceum egykori diákjai

Apáczai Csere János 1625-1659

Apáczai Csere János
Forrás:Wikipédia

A ma Apáczai Csere János nevét viselő líceum múltja visszanyúlik a XVII. századi kolozsvári református oktatás kezdetéig. Az 1620-as években létrejött református iskola, majd az 1690-es években működő leányiskola, valamint az Apáczai által létrehozott kollégium, mind olyan intézmények amelyek a mai líceum elődjének tekinthetők. Közvetlen elődjének azonban a Református Lányfőgimnáziumot tekinthetjük amelynek létrehozását 1898-ban határozta el az Erdélyi Református Egyházkerület. Bartók György püspök idején a pénzgyűjtés megindul, majd 1911 után fokozódik, miután püspöki pásztorlevélben kérik a híveket az adakozásra. Az iskola alapítását különösképpen elősegíti a 1914-es Református Egyetemes Konvent, mely felhívja az egyházkerületeket, hogy a Reformáció 400 éves évfordulójára új, református intézményeket létesítsenek. A Kolozsvári Egyházkerület egy felsőbb nevelőintézet megalapításával szándékozott megünnepelni a 400 éves évfordulót. Az egyház három telket, vásárolt de az első világháború kitörésével a hadsereg lefoglalja az épületeket, majd egyiket később a román állam kórháznak alakítja át. Így az egyház a Reformáció ünnepére csak a tanítóképzőt tudja megnyitni ideiglenesen Nagyenyeden. Az első világháború kitörése az iskola megalapítását is újabb öt évvel tolta ki, 1919-től pedig a kisebbségi sorba jutott magyar nyelvű oktatás nagy gondok elé nézett.

Az Erdélyi Egyházkerület, Nagy Károly irányításával elhatározta, hogy 1919. szeptember 1-től polgári leányiskolát, leánygimnáziumot, 1 éves kereskedelmi, illetve református diakonissza-nővérképzőt létesít. Mivel a karácsonyi szünetig a fiúkollégium épülete a katonaság által volt lefoglalva, a karácsonyi szünetig az elöljáróság a leánygimnázium három osztályát a Petőfi utcai női ipariskolában, öt osztályt pedig a római katolikus főgimnáziumban helyezett el. A kereskedelmi és polgári leányiskola az unitárius kollégiumban tanult. A lányok fiúktól való elkülönítése céljából a lányok oktatása délutáni váltásban valósult meg.

Az 1920-as évek elején az uralomváltás következtében az anyanyelvi tanítás nehezen valósult meg, az állam több törvénnyel próbálta megakadályozni ezt és az anyagi támogatás is hiányzott. Különösen nehéz helyzetben volt az egyházi oktatás. A történelem viszontagságai miatt a leánygimnázium nehéz körülmények között működött. A bizonytalanságot mutatja ezen kezdeti periódusban az iskola igazgatóinak gyors egymásutánban való váltakozása, amíg a stabil tanári kar nem alakult ki. Egy 1923-as román Oktatásügyi utasítás szerint a leánygimnáziumok igazgatója csak nő lehet, így Husz Ödön helyébe (aki ekkor már az iskola negyedik igazgatója volt) dr. Valentiny Elvirát helyezik, aki a következő négy évben igazgatja az iskolát, és jelentősen hozzájárult az iskola későbbi arculatának kialakításában.

Mivel az előző években vásárolt telkeket és épületeket az új hatalom lefoglalta, a leánygimnázium növendékei a Református Fiúgimnázium épületében kezdték el tanulmányaikat. Eleinte az új iskola nyilvánossági jogát a román Közoktatási Államtitkárság elismerte, majd 1920-ban azt a feltételt szabta meg, hogy az iskola rendelkezzen saját épülettel és a tanítás csak délelőtt folyhat. 1921-ben a leánygimnázium nyilvánossági jogát a Közoktatási Minisztérium felfüggesztette azzal az ürüggyel, hogy nincs saját épülete.

Az iskola nyilvánossági jogának visszaszerzése érdekében és mivel a Református Fiúkollégium tantermei túlzsúfoltak lettek, az Egyházkerület eldöntötte, hogy új épületet épít a leánygimnázium számára. Az erdélyi református társadalom, akárcsak az előző évszázadokban, ismét összefogott és közadakozásból összegyűjtötte az iskola építéséhez szükséges összeget. Sok keresgélés után a kolozsvári egyházközség által adományozott telken 1926 május 30-án megtörtént az épület alapkőletétele amely a Farkas utcai református templom és a Református Fiúgimnázium szomszédságában található.

Az iskolaépület alapkőletételi ünnepségen Makkai Sándor püspök Madách szavait idézte: „Legyen hát célod: Istennek dicsőség, magadnak munka”. Az iskola épületének tervezője Moll Elemér, kivitelezője pedig Viola Kornél cége volt. Az igazgatótanács 1931.december 4-én elhatározta, hogy minden évben május 30-án megünneplik az iskola alapkőletételének évfordulóját, melyet napjainkban is megünneplünk Apáczai–Napok néven. Az Apáczai-napok célja, hogy minél több tanulót adottságai, képességei, érdeklődési területe szerint foglalkoztasson. Az utóbbi években ezeken a napokon kerülnek az iskola közössége elé a tudományos és művészeti körök eredményei is.

Az elsőként felépített épületszárnyban 12 tanterem, egy rajz-természettudományi előadóterem szertárakkal, egy torna-játékterem, tanári és igazgatói szoba, egy szolgalakás és a szükséges mellékhelyiségek voltak. Az épület úgy volt megtervezve, hogy akármikor ki lehessen bővíteni, ami 1929-ben meg is történt. Az új iskola felszerelési tárgyait a szászvárosi, zilahi és székelyudvarhelyi református kollégiumoktól szerzik be. Az 1926. októberben megszűnő szászvárosi Kún Kollégium fizikai és természetrajzi felszerelését és könyvtárának nagyobb részét az új iskolának adományozza. Az adománykönyvek nagy részét XIX. századi latin, francia, illetve magyar lexikonok alkotják. Az iskolai padok Székelyudvarhelyről érkeztek, a dési református elemi iskola Cselényi– és a 3 évig működött református fiúgimnázium könyvtárát az újonnan alapult leánygimnáziumnak adományozták.

Az új épületszárnyban a tanítás csak 1927. január 8-án kezdődött, addig a református fiúgimnáziumban folytak az órák, délutáni váltásban a fiúktól való elkülönítés céljából. 1919-1948 között évente 300–500 lány tanult itt és a 29 év alatt 400 lány érettségizett. A lányok 60–70%-a református vallású volt, 20% izraelita, a többi pedig evangélikus, unitárius vagy katolikus. Az 1926–1948 közötti periódusban a tanulók létszáma 273 (1929–1930) és 598 (1946–1947) között változott. A tanulók lakhely szerinti származása szerint átlagosan 30–35% vidéki tanuló volt, az 1929–1931 közötti periódusban 50% is volt. A vidéki tanulók 60%-át a Református Szeretetházban helyezték el. Az új épületbe való átköltözködés után új igazgatója lett az iskolának Báthory Józsefné (sz. Straub Jolán) személyében, aki 1941-ig becsülettel látta el ezt a tisztséget, melynek eredményeként a leánygimnázium elismert intézménnyé vált.

Érdekességként említjük meg, hogy Jékely Lajos, vagyis Áprily Lajos költő az 1924-1925-ös tanévben francia nyelvet tanított a kolozsvári Református Leánygimnáziumban óraadó tanárként az egy éves kolozsvári szabadsága idején.
A II. Világháború szellője éreztette hatását a leánygimnáziumban is, ahol egy újabb nehéz időszak köszöntött be. Ezt részben a katonai behívót kapott tanárok hiánya jelentette, másrészt a nehéz megélhetési lehetőségek okozták. Veszteséget jelentett az iskola számára, hogy 1941. okt. 5-én özv. Báthory Józsefné, az iskola elismert igazgatója és mennyiségtan-fizika szakos tanára elhunyt. Temetése okt. 7-én volt a Farkas utcai templomban. Holttestét a marosvásárhelyi temetőben levő családi kriptában helyezték el.

1941 októberétől Mester Mihály kolozsvári református kollégiumi tanárt hívták meg igazgatóként, aki 1942 márciusában lemond nyugdíjazása miatt. 1942 áprilisától az igazgatói tisztséget Székely János vallástanár töltötte be az iskola tanárainak döntése alapján. Székely János igazgatói kinevezését a minisztérium nem fogadta el nem megfelelő képesítése miatt. Az igazgatói munkakört Székely Jánostól 1942. szept. 4-én átvette Kovács Margit tanár, akinek segítségével az iskola kilábalt az átmeneti nehéz periódusból.

Az igazgatótanács 1943. januárjában új tornaterem építését tervezi a régi papilak helyére, amelynek megépítéséhez állami támogatást is biztosítottak volna. A tornaterem tervének elkészítésére ugyancsak Moll Elemér műépítészt kérik fel. Ez a háború végéig nem valósult meg és az újabb hatalomváltás következtében az ígért támogatás megszűnt. Még napjainkban is nagy gond a tantermek, illetve a megfelelő tornaterem hiánya. Érdekes, hogy 1940–1944 között, annak ellenére, hogy Észak-Erdély magyar fennhatóság alatt volt, a román nyelv tanítása nem szünetel az iskolában. A háború előtt az iskola értékesebb könyveit a főtéri bank széfjeibe zárták, így meg voltak védve a háború viszontagságaitól. Sajnos, a háború után megfeledkeztek róla, így nem tudjuk sorsukat.

1944. decemberében az újabb hatalomváltás következtében az iskolában megjelent a középiskolai tanárokat tisztogató bizottság és a magyar állampolgárságú tanároknak az állását megszüntették. A front Kolozsváron való áthaladása következtében pusztítás történt a szertárakban és a könyvtár egy része megsemmisült, az irattárban is kár keletkezett. 1944. november 24-én a szovjet csapatok az iskola számos berendezését elrekvirálták. A kár az 1938-as értékek szerint 353650 lej volt.
A román hatalomátvétellel Kovács Margit igazgatói minősége megszűnt magyar állampolgársága miatt, de tanári minőségében meghagyták. 1945. január 1-től ideiglenes igazgatóként Benedekné Szabó Klára lett kinevezve, helyébe szeptember 1-től Báthory Jolánt, özv. Báthory Józsefné leányát nevezték ki.

1947. júniustól a gimnázium elnevezése Kolozsvári Református Magyar Leánylíceum lett, a minisztérium dr. Bíró Tibornét nevezi ki megbízott igazgatónak, aki 1926–ban az iskolaépület alapkőletételekor a diákok nevében mondott ünnepi díszbeszédet.
1948 nyarán Bíró Tibornét leváltották igazgatói tisztségéről, és az iskolát államosították a Tanügyi Reformtörvény alapján. Minden tanárt, kettő kivételével (Bíró Tiborné és Sinkóné Czeglédy Emma) elhelyeztek. A szászvárosi református Kún-Kollégiumból kapott padokat átadták más iskolának. Az új igazgató Rózsa Jenőné lett. 1948 novemberében az Oktatásügyi Minisztérium rendelete alapján az iskola könyvtárában minden „antidemokratikus” tartalmú könyvet ki kell selejtezni, és el kell égetni. A rendeletet november. 6-án az igazgató irányításával végrehajtották, melynek során az értékes könyvgyűjtemény egy része megsemmisült. Az 1949/1950-es tanévtől minden apró problémát az osztályharc elvei szerint vizsgáltak ki, de később ez a nyomás már enyhült.

Negyven éven keresztül az iskola tanulói csak lányok voltak, mivel ez volt alapításának fő célja, de 1955-ben az új oktatásügyi rendeletek alapján minden iskolában kötelezővé tették a koedukációs oktatást. Az elején a fiúk számaránya így is csekély maradt, de az évek során 30%–ra emelkedik. Ennek következtében az iskola elnevezése ismét változik, 3-as számú Középiskola nevet veszi fel, majd az 1965/66-os tanévben az iskola hivatalos elnevezése 3-as számú Líceumra változott meg. A líceum a kommunista ideológia alapján működött de ennek ellenére egy ideig megtartotta az előző évtizedekben elért hírnevét és színvonalát. A hetvenes években azonban elsőként esett áldozatául a mind erőteljesebben kibontakozó nacionalista iskolapolitikának. Míg a 60–as évek közepén 3 párhuzamos osztály végzett, az utolsó érettségiző osztály 1977-ben hagyta el az iskolát, olyannyira, hogy 1978-ban teljesen törölték az iskolát a kolozsvári magyar líceumok névsorából. A jogutód, a 19-es számú Általános Iskola, hasonló sorsban részesült volna ha nem következnek be az 1989 decemberi változások. Ugyanis a csak magyar tagozattal működő általános iskola irritálta a nacionalista kommunista pártvezetést és ennek az lett a következménye, hogy 1984-ben vezényszóra áthelyezték a szomszéd Racoviţa Líceumból a román elemi osztályokat így indítván be egy olyan folyamatot amelynek végső célja a magyar tagozat felszámolása lett volna.

Az 1981/82-es tanév végén központi rendelkezésre az 1800 előtt külföldön nyomtatott könyveket az iskola le kellett adja múzeumi megőrzésre. Így került ez év júniusában 42 db. 1800 előtt nyomtatott könyv a kolozsvári Történelmi Múzeum tulajdonába.
1990-ben, rögtön a diktatúra bukása után, a tanári kar és a szülői közösség elérték azt, hogy az iskola visszakapja elvesztett rangját és szeptember 15-én négy IX. humán osztállyal elkezdte működését a 3-as számú Elméleti Líceum. Ugyanakkor felvetődött, hogy az iskola vegye fel az Apáczai Csere János nevét, annak a tudósnak az emlékére aki oly nagy mértékben hozzájárult az erdélyi magyar nyelvű oktatás fejlődéséhez. A Tanügyminisztérium 1993-ban hagyta jóvá az iskola névadását és ezáltal erkölcsi elégtételt szolgált annak a közösségnek amelynek iskoláját az előző korszak majdnem teljesen megszüntette.

Az újraszerveződő líceum tanári kara már 1990. januárjában kérvényezi a magyar tanítóképző beindulását is, de az akkori megyei tanfelügyelőség a kérést határozottan elutasította. A következő tanévben azonban megyei tanfelügyelőség helyet adott az iskola ezen kérésének, amelyet 1991-ben a Tanügyminisztérium is jóváhagyott. Ennek következtében az iskolába költözött négy tanítóképzős osztály, (egy tanítónőképző és egy óvónőképző X. és egy-egy. tanító és óvónőképző IX osztály) és ezek az osztályok az iskola egyik legvonzóbb profilját képezték 2003-ig. Mivel a tanítóképzés 1999-től főiskolai szintre emelkedett, az iskola vezetősége együttműködési szerződést kötött a Babes-Bolyai Tudományegyetem Lélektan és Neveléstudományi Karával, amelynek alapján az egyetem beindította a hároméves magyar nyelvű tanítóképzést. Ez a tagozat az iskola épületében működik, az itt tanító tanárok zöme pedig az iskola tanáraiból kerül ki. Betanító tanárként oktatnak, és kamatoztatják a középiskolai tanítóképző osztályok tanítása során összegyűlt tapasztalataikat. A társadalmi igényeket figyelembe véve az iskola vezetősége arra törekedett, hogy bővítse a képzési lehetőségeket és ezért bevezette az angol nyelv intenzív tanítását, 1995-ben az V. osztályban, 1996-tól kezdve a reál szakon, 1999-től pedig a humán szakon is.

1995-ben az Apáczai-napok nyitóünnepsége keretében az iskola dísztermében Dr. Csiha Kálmán püspök úr felavatta Gergely István szobrászművész Apáczairól készült életnagyságú domborművét, mely dombormű 1975-ben készült Apáczai születésének 350. évfordulójára, de mivel Kolozsvár akkori vezetői nem tartottak igényt rá, hosszú évekig a városháza pincéjében porosodott. Szöllősi Ferenc, a Brassai Líceum akkori igazgatója a líceum dísztermében helyezte el és így 1990-ben a dombormű a díszteremmel együtt az Unitárius Püspökség birtokába került. Amikor az iskola felvette Apáczai nevét, az unitárius egyház lemondott a domborműről és átadta iskolánknak.

A Racovita Líceumból áthelyezett 6 román tannyelvű elemi osztályt a megyei tanfelügyelőség 1998. szeptember 1-től visszahelyezte, így a líceum teljesen magyar tannyelvűvé válhatott 14 évi szünet után. Ennek következtében ezt a tanévet csak 5 magyar tagozatos elemi osztály kezdte meg.
Az évezred utolsó tanéve változást hozott az iskola profilját illetően is. A humán és reál (matematika-informatika) IX. osztályok mellett, ahol az angol nyelvet intenzíven tanulják a diákok, az iskola vezetősége a felszámolódó pedagógia profil helyett a gazdasági képzést indította el a 2000/2001-es tanévtől. Ugyanebben a tanévben indult a sok sikert hozó, de ugyanakkor sok viszontagságon is átesett képzőművészeti tagozat működése is.

Az utóbbi években sikerült kialakítani az iskola szellemiségét amely abban nyilvánul meg, hogy megvalósult az «apáczais» diák modellértékű személyiségképe amelyre az önálló gondolkodás, a feladatvállalás, az önmegvalósításra való törekvés a jellemző. Diákjaink önszervező munkájának az eredménye a «Buhu» színjátszó csoport, az Apáczai musical csoport, a «Világnégyzet» diáklap, az Apáczai Diáktanács. Szintén a diákság eredményes munkáját dicsérik azok a díjak amelyeket a különböző tantárgyversenyeken, sportversenyeken értek el.

Dr. Wolf Rudolf, Vörös Alpár István Vita
Forrás:Deák Árpád: A Kolozsvári Református Leánygimnázium története, A Kolozsvári 3-as számú Elméleti Líceum Évkönyve 1990-1991 Sipos Gábor: A kolozsvári református iskoláról. A Kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum Évkönyve 1993-1994. Deák Árpád: A kolozsvári magyar tanítóképzésről, A Kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum Évkönyve 1995-1996. Deák Árpád: Kolozsvár nagy pedagógus egyénisége, De Gerando Antonina nevelési elveiről, A Kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum Évkönyve 1994-1995 Deák Árpád: Apáczai Csere János iskolánkba költözött. A Kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum Évkönyve 1995-1996. ***:Az iskola története, Református Leányfőgimnázium Értesítője, Kolozsvár, 1932 Vörös Alpár: A Kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium története 1919–2001, Schola–orbis iskolatörténeti számítógépes adattár, CD–ROM, Budapest, 2001.

Forrás:Wikipédia