Tömöry Péter, Kolozsváron született 1943-ban, rendkívül sokoldalú és befolyásos személyisége volt a magyar kulturális életnek költőként, íróként, műfordítóként, rendezőként és dramaturgként. Élete során, mely egészen 2026-ig tartott, maradandót alkotott mind a színház, mind az irodalom, mind pedig az oktatás területén.
Kisgyermekkorát Székelyudvarhelyen töltötte, ahol szülei, dr. Tömöry Ödön és pávai Vajna Judit, a református kollégium, illetve a református tanítóképző neves tanárai voltak. Itt végezte az elemi iskola első három osztályát. 1953-ban a család Kolozsvárra költözött. Itt 1954 és 1956 között román nyelvű iskolában folytatta tanulmányait. 1957-től a kolozsvári Ady–Şincai Líceum (volt Református Kollégium) diákja lett, ahol 11D osztályban, Lingvay Klára osztályfőnök vezetésével érettségizett 1961-ben. Felsőfokú tanulmányait a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) bölcsészkarán végezte, ahol 1966-ban szerzett román–magyar szakos tanári oklevelet. Emellett 1963-ban szakedzői (alpesi sí) diplomát is szerzett, jelezve már ekkor széles érdeklődési körét.
Pályafutását tanárként kezdte: két évig a sepsiszentgyörgyi Textilipari Iskola pedagógusa, emellett pedig a brassói román síiskola oktatója volt. 1968 és 1972 között alapító szerkesztőként a Megyei Tükör című lap rovatvezetőjeként dolgozott, ahol jelentős hatást gyakorolt a helyi sajtóra. A színház iránti vonzalma 1972 és 1974 között a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolára vezette, ahol színház-rendezői képesítést szerzett. Osztályvezető professzora Tompa Miklós volt. Vizsgaelőadása, M. Sebastian A sziget című darabja, 1974-ben Szatmárnémetiben, az Északi Színházban került színpadra. 1974-től 1978-ig a bukaresti televízió magyar adásának szerkesztő-rendezőjeként tevékenykedett, ahol a képernyőn keresztül is hozzájárult a magyar kultúra ápolásához.
1978-ban Magyarországra települt át, ahol azonnal bekapcsolódott a színházi életbe. Előbb a debreceni színház dramaturgjaként, majd 1979 és 1982 között a kecskeméti Katona József Színház rendezőjeként, később vezető rendezőjeként dolgozott. Ezt követően 1982–84-ben a veszprémi, majd 1985–89-ben a zalaegerszegi színház rendezője volt. 1983-ban alapította meg a veszprémi Harag György irodalmi színpadot, ahol klasszikus mesejátékokat és fiatal magyar írók avantgárd darabjait (például Márton László: Tagok szerinti szépség, Esterházy Péter: Daisy) rendezte, ezzel is gazdagítva a hazai kulturális palettát. 2005-ben a veszprémi Visszhang folyóirat alapító szerkesztője, valamint a veszprémi Gyopár síiskola alapítója is volt, jelezve sokrétű érdeklődését és tenni akarását.
1989-ben Németországba költözött, ahol nemzetközi szinten is elismertséget szerzett. 1991 és 1993 között a Badische Landesbühne főrendezője lett, majd 1995-től 2014-ig a bonni Euro Theater Central vezető rendezője és művészeti tanácsadója pozíciót töltötte be. Ezzel párhuzamosan 2000 és 2003 között a Veszprémi Petőfi Színház művészeti vezetőjeként is tevékenykedett. Jelentős írói és rendezői munkái közé tartozik a Polányi Passió (2001–2014) és a Máréfalvi Mirákulum (2003–2007), melyekkel a szakrális dráma területén is maradandót alkotott.
Magánéletében Lőrincz Melinda volt élettársa. Három lánygyermekük született: Gyöngyvér, Sára és Júlia.
Forrás: Mesterséges intelligencia segítségével fogalmazott szöveg múlt héten .
Gyertyát gyújt