Brassai Sámuel Líceum egykori diákjai 1961 11B

Módosítani szeretnék Személyes adatok védelme

Román Győző, 1943. szeptember 10-én született Abafáján, az erdélyi kis faluban töltötte gyermekkora éveit. Az ő neve sokak számára összefonódik a romániai magyar újságírás világával, hiszen életpályája során jelentős hatással volt a régió médiájára. Az ő élete mélyen átszőtte a romániai magyar közélet eseményeit, a politikai változásokat, és a kultúra reneszánszát abból az időszakból, amikor a magyar kisebbség hangja különösen szükségessé vált.

Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte, a Brassai Sámuel Líceumban. Az 1961-es érettségi után továbbtanult a Babeș-Bolyai Egyetemen, ahol közgazdasági diplomát nyert el 1968-ban. E diplomával a zsebében indult el a felnőtt élet kihívásokkal teli útján. Képzettségét és tudását a bukaresti Ștefan Gheorghiu Akadémián kiegészítette, ahol újságírói képesítést szerzett 1981-ben.

Az újságírás világába való belépése az 1960-as évek végén, a bukaresti Előre szerkesztőségében kezdődött. Az évek során különböző pozíciókat töltött be a lapnál, kezdetben szerkesztőként, később a közügyi, majd a mezőgazdasági rovat vezetőjeként. Ezekben az években Román Győző nemcsak a közélet eseményeiről tudósított, hanem aktívan részt vett ezek alakításában is. A diktatúra bukása utáni időszakban, december 22-én, ő volt a Romániai Magyar Szó egyik újraindítója, amely lap a magyar közösség számára kiemelten fontos platform lett.

Életpályájának jelentős mérföldköve volt, hogy 1993-tól 1996-ig az Orient Express főszerkesztőjeként dolgozott. Számos más médium számára is készített cikkeket és riportokat, így megjelenései között szerepelt a Változó Valóság, az Üzleti Ötletek, és a nagyváradi Erdélyi Napló is. A nyugdíjas éveiben továbbra is aktívan dolgozott, a Székely hírmondó külmunkatársaként. E tevékenységei által hozzájárult a romániai magyar sajtó gazdagításához.

Román Győző első írásai még egyetemi hallgató korában, 1963-ban jelentek meg a Napsugárban. Az írásai nemcsak a saját lapjain, hanem a Falvak Dolgozó Népe és az Új Élet hasábjain is megjelentek. Kiemelkedő riportokat készített a ’70-es évek árvízhelyzeteiről, a ’77-es bukaresti földrengésről, valamint a ’89-es romániai forradalom eseményeiről. Az 1990-es marosvásárhelyi pogrom után készült tudósítása különösen emlékezetes, amikor súlyosan bántalmazott író kollégáját, Sütő Andrást látogatta meg.

Szerkesztői munkája során számos kötetet jegyzett, köztük az Előre Kiskönyvtárát és az RMSZ-zsebkönyveket. Számos riportkötete megjelent, melyek tükrözik korának eseményeit és a magyar közösség életét. 2005-ben társszerzője volt a magyar–román szótárnak, és 2015-ben megjelent a román–magyar szótár is, amely tovább bővítette tudományos és szakmai tevékenységeit.

Írói pályája mellett mélyen elkötelezett volt a romániai magyar közösségért, így nemcsak a sajtó, hanem a közéleti szervezetek terén is aktívan részt vett. 1990-től kezdődően a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete alelnökeként és szociális bizottságának elnökeként segítette a szakma összefogását és fejlődését.

Életének egy másik fontos szereplője volt élettársa, Lázár Edit, akivel közös pályafutását formálták. Családot alapítottak, egy gyermekük született, ami még inkább megerősítette kötelékeiket. A család és a hivatás összefonódása Román Győző életének középpontjában állt, hiszen mindig fontosnak tartotta a családi értékeket.

Öreg korára, 2022. július 24-én távozott az élők sorából Bukarestben. A házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra, ahol virtuálisan gyertyát gyújtottak sírján, emléket állítva a családtagok, barátok, és kollégák részéről. Román Győző hagyatéka a romániai magyar újságírásban és kultúrában sokáig élni fog, írásai és szerkesztői munkái máig inspirálják a következő generációkat.

Forrás: Mesterséges intelligencia segítségével fogalmazott szöveg ebben az évben .