Brassai Sámuel Líceum egykori diákjai

Módosítani szeretnék Személyes adatok védelme

Heinrich László 1910. szeptember 9-én született Kolozsváron, amely egy jelentős kulturális központja volt Erdélynek. Gyermekkorát a város Farkas utcájában töltötte, egy olyan környezetben, ahol a tudományok és a művészetek iránti érdeklődés szerves része volt a mindennapi életnek. A szomszédos Piarista Gimnáziumban végezte tanulmányait, ahol 1928-ban érettségizett. Érdekes módon a tanulmányai során egy negatív példa ösztönözte a fizikusi pálya iránti elhivatottságát. Az iskolában a latin nyelv mellett az olyan természettudományos tantárgyak, mint a fizika és a kémia, nem kaptak kellő figyelmet, így Heinrich számára a hiányosságok világossá tették, hogy éppen emiatt érdemes foglalkoznia ezekkel a tudományokkal.

Heinrich tanulmányait a kolozsvári egyetemen folytatta, ahol a neves professzorok, köztük Ion Tănăsescu kémia oktatásával készült fel a jövőbeli karrierjére. Olyan elegendő elmélet és gyakorlat birtokába került, amit a G. Dima professzor által tartott biológiai kísérletek szemléltettek. 1932-ben szerzett fizika-kémia szakos tanári oklevelet.

Tanári pályáját Marosvásárhelyen kezdte mint helyettes fizikatanár, majd Kolozsvárra, a Római Katolikus Főgimnáziumba került, ahol tíz éven keresztül szaktárgyát tanította. Heinrich László nem csupán a fizikát tanította, hanem a fizikai szertár őreként is működött, ahol a múlt tudománya iránti tisztelet birtokában őrizte meg Hell Miksa képét. A szertár rendbehozatala és folyamatos fejlesztése nem kis feladat volt, de Heinrich számára ez a munka nemcsak kihívás, hanem egy lehetőség is volt, hogy a fiataloknak minél színvonalasabb oktatást nyújtson.

Tanári módszereit egykori tanítványai sokáig megőrizték, és mindannyian hálával gondoltak vissza azokra az órákra, ahol a fizikát tanulták. Heinrich mindig is hangsúlyozta, hogy tanítványainak meg kell haladniuk a saját tudásával, és ezáltal a tanár dicsőségét is elismerik. Az az elv, hogy a diáknak idővel többet kell tudnia, mint tanárának, egyfajta motivációt adott a diákok számára.

A sport iránti szenvedélye egész életében elkísérte, mivel nemcsak a fizikai nevelés és sport szeretete jellemezte, hanem a diákjaival közös labdarúgás és hosszú évtizedeken átívelő teniszezés is. A "Jóbarát" sportrovatának szerkesztése mellett figyelmét a tornákra és az egészséges életmódra is irányította.

A második világháború során Heinrich László sorsa drámai fordulatot vett, amikor nyugaton fogságba esett. Ez a tapasztalat mély hatással volt a további pályájára. A háború után nehézségekkel küzdött, de ennek ellenére sikerült doktori címet szereznie "A galvánelemek elektromos feszültségének a változása a hőmérséklettel" című disszertációjával. 1948-ban a Bolyai Egyetem professzora lett, ahol méltán elismert tudományos munkásságával tanította a fizika iránt érdeklődő fiatalokat.

A következő években azonban számos megpróbáltatáson ment keresztül. A háború utáni években a megélhetés biztosítása érdekében különböző munkákban szerepet vállalt, többek között a kolozsvári Tehnofrig üzemben is. E nehéz időszakok alatt sem hagyta abba tudományos munkáját; H. Tintea professzorral közösen vizsgálták a benzol dihalogénszármazékainak abszorpciós színképét, melynek eredményeit tudományos publikációban jelentették meg.

1961-ben Heinrich László sorsa kedvezően megváltozott, amikor a kolozsvári Agrokémiai Laboratóriumban fővegyészként és tudományos kutatóként folytathatta pályafutását, ahol a "Erdélyi talajoknak a növények által hasznosítható magnézium és kálium tartalmáról" végzett kutatásokat. Az évek során sok más tudományos területen is működött, és 1972-ben vonult nyugdíjba, de a tudományos közéletben továbbra is aktívan jelen maradt.

Heinrich László tudományos munkásságának fő iránya a fénytan volt. 1976-ban nemcsak a "Fizikai Kislexikon" szerkesztője, hanem a fénytani rész szerzője is lett. Tudatában volt annak, hogy milyen jelentős tudományos munkát valósít meg, hiszen az Apáczai "Encyclopaedia" óta ez volt az első magyar nyelvű fizikai lexikon.

Szakmai pályafutása során Heinrich a kolozsvári egyetemen, valamint más intézményekben is számos tankönyvet írt és fordított, beleértve a fizika tankönyveket is. Az 1939 és 1947 között megjelent négy tankönyv a magyar nyelvű oktatás szempontjából kulcsfontosságú volt, és hozzájárult a tananyag hiányának pótlásához a középiskolákban. Tudományos cikkei megjelentek számos folyóiratban, mint például "Jóbarát", "Erdélyi iskola", "Matematikai és Fizikai Lapok", és "Élet és Tudomány".

Heinrich László 1985. december 7-én hunyt el Kolozsváron, és a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Halálával nemcsak egy nagyszerű pedagógust és tudóst veszített el a közösség, hanem egy olyan embert is, aki számára mindig előrébb való volt a tudás és a tanítás. Tanítványai és a tudományos közélet emlékeiben ma is él, hiszen sokan közülük, akiket ő inspirált, később sikeres fizikusokká, vegyészekké, és mérnökökké váltak.

Forrás: Mesterséges intelligencia segítségével fogalmazott szöveg múlt évben .