A második felében a 20. századnak, 1967. november 23-án született egy fiatalember, aki fiatal korától kezdve a magyar újságírás színterén tevékenykedett és jelentős hatással volt a romániai magyar közösség életére. A Báthory István Elméleti Líceumban végzett Kolozsváron 1986-ban, és már fiatalon megmutatta elkötelezettségét a sajtó iránt. Ebből fakadóan nem meglepő, hogy a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–angol szakon folytatta tanulmányait, ahol 1993-ban diplomát szerzett.
Karrierje 1987-ben kezdődött, amikor az Echinox című diáklap magyar oldalainál kapott feladatot. Ez az időszak nemcsak szakmai, hanem személyes fejlődését is jelentette, hiszen a fiatal újságíró itt találkozott a közéleti diskurzusok izgalmával. 1990 tavasszal a Szabadság napilaphoz került, ahol először riporterként, majd szerkesztőként mozgott otthonosan. Találékonysága és elhivatottsága láttán nem tartott sokáig, hogy főszerkesztő-helyettes pozíciót kapott, majd 1998-tól főszerkesztőként irányította a lapot.
A Szabadság mellett különösen kiemelkedő szerepet vállalt a Kolozsvári Rádió munkájában is, ahol 1990 és 1995 között a Diákperiszkóp című műsort szerkesztette. E munkája során különböző programok és események médiába való emelésén fáradozott, hozzájárulva ezzel a közösség kulturális életének gazdagításához. A Minerva Művelődési Egyesület elnökeként, valamint a Romániai Magyar Nyelvű Helyi és Regionális Lapkiadók Egyesületének vezetőjeként jelentős lépéseket tett a romániai magyar újságírás fejlesztése érdekében.
A főszerkesztői pozíció alatt nem csupán a Szabadság hírportált vezette, hanem egy átfogó közösségépítő tevékenységet is folytatott. Célja az volt, hogy a romániai magyar nyelvű lapok és médiaintézmények tevékenységét a nagyközönség számára láthatóvá és elismerhetővé tegye. Írásaiban és közszerepléseiben mindig hitelesen tükröződött a helyi identitás és a közösségi összetartozás fontossága.
Életének tragikus befejezése 2006. július 7-én következett be, amikor autóbaleset következtében életét vesztette. Ekkor 39 éves volt, a hátrahagyott öröksége és munkássága máig hatással van a romániai magyar újságírásra. Gyászolói azóta is tisztelegnek emléke előtt, hiszen virtuálisan sírján gyertyát gyújtottak, ezzel is jelezve, hogy emléke és az általa képviselt értékek sosem merülnek feledésbe.
Családja és közeli barátai gyakran emlegetik, mennyire fáradhatatlanul munkálkodott egy szebb jövőért, ahol a magyar nyelv és kultúra egyre nagyobb teret nyerhetett. Az évtizedek múlása ellenére a neve és cselekedetei továbbra is élnek az emberek emlékezetében, inspirálva ezzel az erdélyi magyarság újabb generációit, hogy folytassák a megkezdett munkát és álljanak ki kultúrájukért.
Forrás: Mesterséges intelligencia segítségével fogalmazott szöveg ebben az évben .
GDPR: A tanárok, véndiákok és rajongók személyes adatai kizárolag azt e célt szolgálják, hogy ezt az oldalt bővítsék.
A beadott személyes adatok egy web szerveren vannak tárolva (Karlsruhe Németország) az "ionos" cég szamitógépközpontjában.
Biztonsági másolatok a személyes adatokról csak az internetoldal tulajdonos privát számítogépein és az internet szerveren léteznek. Ezek az másolatok maximum 6 hónapig vannak tárolva.
A személyes adatok és fényképek megjelennek külömbőző internet kereső oldalok találati listáján.
A védett mezők tartalma valamint egyes megfelelöen megjelölt fényképek anonim látogató és internet kereső oldalok ellen védve vannak.
Véleményem
Gyertyát gyújt