83/7 János Zsigmond Unitárius Kollégium egykori diákjai 1899 12A

Rövid életrajzom: továbbképzések munkahelyek

P, Szentmdrtoni Kálmán. 1879-ben született Nyárádszentmárton községben. Középiskoláit Kolozsváron végezte az itteni főgimnáziumban, ezután a tudományegyetemet végezte el és történelem-földrajz szakból tanári oklevelet szerzett. Egyházi szolgálatát Kolozsváron kezdette meg a főgimnázium óraadó, majd helyettes tanáraként, később a szé- kelykereszturi gimnázium rendes tanára, majd igazgatója lett. Kolozsvári gimnáziumunkhoz újból 1935-ben jött vissza és itt egészen a múlt tanév végéig tanított, amikor azután nyugdíjaztatását kérte.
Társadalmi és irodalmi tevékenysége igen aktív szellemre mutat. Mint a székelykereszturi Jótékony Nőegylet titkára, a Vöröskereszt Egylet székelykereszturi tagozatának elnöke és az ottani Úri Kaszinó alelnöke, nevét széles körökben tette ismertté. Az ő érdeme, hogy Székelykereszturon emléktáblával jelölték meg azt a házat, ahol Petőfi utolsó estéjét töltötte. Több egyházi és társadalmi egyesület tevékeny tagjaként igen buzgó egyházi és társadalmi munkásságot fejtett ki.
Mint történetíró család leszármazottja, önállóan 13 nagyobb munkát adott ki. Ezek közül legnagyobb sikerű János Zsigmond élet- és jellemrajza, melyet az Unitárius Irodalmi Társaság pályázatára írt. A Keresztény Magvető szerkesztője- és feleiős kiadójaként szintén értékes munkákkal gazdagította úgy az egyházi, mint a történelmi irodalmat, ebben és más folyóiratokban, hírlapokban, évkönyvekben és naptárakban mintegy 100 dolgozata jelent meg. Mint az Unitárius Irodalmi Társaság főtitkára szintén igen jelentős és tevékeny szerepet töltött be.
Oktatói munkaköre nem csupán foglalkozás, de hivatás is volt, tárgyai tanításánál mindig különös súlyt helyezett azok erkölcsi, vallási és hazafias tartalmára, kihasználva minden nevelői hatást és kihangsúlyozva minden maradandó értéket.

Nyugalomba vonulásával intézetünket igen nagy veszteség érte, amit azonban az a vigasz enyhít, hogy ezután — tekintve nagy szellemi frisseségét — talán méginkább történelemírói hivatásának szentelheti magát és így egyház- és hontörténelmi irodalmunkat becses munkákkal gazdagíthatja.