Báthory István Elméleti Líceum egykori diákjai

Módosítani szeretnék Személyes adatok védelme

A neve mindenki számára jól ismert volt, és a többség csak Csocsóként emlegette. Az ő története szorosan összefonódik a magyar oktatási rendszerrel, különösen a fizika és kémia területén. Tizenhárom doktoráltjával és számos egyetemi oktatójával igazi tanáregyéniségnek számított, aki hatalmas hatással volt a fiatal, és jövőbeni tudósok életére. Az élete során végezett munka és a diákjainak iránti szeretete nyomot hagyott az iskolákban és a városban egyaránt.

Tanári pályafutását egy ikonikus iskolában kezdte, ahol nemcsak az elméleti tudományok terjesztésében, hanem azok megszerettetésében is jeleskedett. Kétéves időközönként más oktatási intézményeken is dolgozott, ahol minden alkalommal próbálta elérni, hogy a fizikát és a matematikát közérthetővé és élvezetessé tegye a fiatalok számára. Az iskolákban eltöltött évtizedek alatt megannyi generáció került a keze alá, és nem csupán tantárgyi tudással gazdagodtak, hanem életre szóló tapasztalatokat is szereztek, amelyek segítették őket a jövőben.

Talán a legnagyobb kihívás az volt számára, hogy a matematika és a fizika iránti közömbösséget és félelmet leküzdje a diákokban. "Általában a diákok félnek a matematikától és nem szeretik a fizikát. Miért van ez?" - tette fel a kérdést egyszer. A válasza világos és érthető volt: "Szerintem nincs rossz tantárgy vagy diák, csak rossz tanár, tanterv és tanügy." Ez az elképzelés nemcsak filozófiájának alapját képezte, hanem a pedagógiai munkájának is irányt adott. Számára a tantárgyak szeretete nem csupán a tananyag átadásáról szólt; az egy interaktív élménnyé vált, ahol minden diák a saját ütemében, a saját módszereivel tanulhatott.

Több mint negyven évig tartó karrierje alatt átlépett a határokon, és számos diákjával élete végéig tartja a kapcsolatot. Elmondása szerint a munka nemcsak hivatás, hanem életforma volt számára. "Nekem a diákok a gyerekeim voltak. A jó tanulók és a csibészek is egyformán fontosak voltak nekem" – fogalmazott. A tanárok életében az a különleges rugalmasság és elkötelezettség, amellyel tudásukat és szeretetüket átadták, meghatározó volt a diákjaik jövőbeli sikerében.

Ötven diákja választotta a fizika szakmát, közülük tizenhárom doktorátust szerzett, és kilencen tanártársaként folytatták pályafutásukat a felsőoktatásban vagy a tudományos kutatás területén. A magas számú akadémikus és felsőfokú oktató a tanár munkájának legnagyobb elismerése volt. A diákok sikere nem csupán az ő teljesítményük, hanem a közösen átadott tudás, a megszerzett élmények és a folyamatos támogatás eredménye is volt. Az ő munkahelye nemcsak a tanterem négy fala volt, hanem szélesebb körű közösség, ahol az oktatás érzelmi és társadalmi aspektusait is figyelembe vették.

Oktatói tevékenysége mellett szerzője volt több fizika témájú tankönyvnek és példatárnak, amelyek nemcsak diákok, hanem tanárok számára is hasznos források voltak. Munkája által hozzájárult az oktatás színvonalának emeléséhez, és segítette a fiatalok felkészülését a tudományos pályafutásra. Az ő approach-a, miszerint a tantárgyakat emberközpontúvá kell tenni, ma is érvényesíthető. "Ha sok példát adunk felhasználásukra, ha közös, interaktív feladatmegoldással állandóan visszajelzést adunk-kapunk, sikerélményt nyújtunk" – állította elkötelezetten.

Élete során nemcsak a tudományos közösségben, hanem a város megélhetésének gazdagításában is részt vett. Az élettársa, Éva, akivel éveken át megosztotta életét, szintén a közösségi élet aktív tagja volt, és a családja, a barátai és a kollégái egyaránt méltán tisztelték őket. A gyertya, amelyet virtuoálisan gyújtottak a sírján, nemcsak az ő emlékére szolgált, hanem a szeretet és tisztelet kifejezésére is, amelyet a tanítványai és a város lakói érzete, és amely tovább él az ő örökségével.

A közösség számára irányt mutató figura volt, aki nem csupán a tudományos tudását osztotta meg, hanem hatalmas életbölcsességgel is rendelkezett, amelyet mindig örömmel közvetített. Különös figyelmet fordított arra, hogy minden diák egyéni igényeit és érdeklődési körét figyelembe vegye, ami által az órái általában rendkívül vonzóak és inspirálóak voltak. Nyitott volt a párbeszédre, és mindig szívesen vette a diákok visszajelzéseit, ami arról tanúskodik, hogy nemcsak tanítani szeretett, hanem folyamatosan tanulni is.

Számos találkozón való részvételével és baráti kapcsolataival megmutatta, hogy a tanár-diák kapocs nem ér véget az iskolai évek után. Ma is sokukat összegyűjti, hogy megossza az emlékeket, tapasztalatokat, és hogy együtt ünnepeljenek. A diákok közötti kapcsolatokat ápolva folyamatosan átadta a tudást, amit ő is tanulmányai során szerzett. Munkásságának lelkesedése és elhivatottsága mind a tanítványai, mind a szakma számára példaértékű.

Egy életpálya, amely nemcsak az oktatásról szólt, hanem a közösségépítésről, a tudományos értékek átadásáról és a szeretetteljes támogatásról. A jövő nemzedékeire való hatása, amelyet az elvégzett munka és a diákok iránti törődése révén hagyott hátra, mindannyiuk életére becses örökség mind a szaktudás, mind az emberi értékek terén. Az ő neve nemcsak tanárként, hanem egy igazi példaként marad fenn az utókornak.

Forrás: Mesterséges intelligencia segítségével fogalmazott szöveg ebben az évben .