Török Ferenc, aki 1929-ben született, egész életét a pedagógiai hivatásnak szentelte.
1959-től 1990-ig a Brassai Sámuel Líceumban tanított, ahol nemcsak tudását adta át a diákoknak, hanem személyes értékeire is nagy hangsúlyt fektetett. Tanítványait tisztaságra és perfekcióra nevelte, arra ösztönözve őket, hogy mindig a legjobbat nyújtsák. Osztályai nem csupán a tudásról szóltak, hanem a fegyelemről és az önálló gondolkodásra való nevelésről is. Ferenc tudta, hogy a tudományos ismeretek mellett az etikai értékek is elengedhetetlenek a jövő generációjának formálásában.
Karrierje alatt Ferenc számos generációt inspirált, akik akár néhány évtized elteltével is emlékeznek rá mint egy olyan tanárral, aki nemcsak az iskolapadban igyekezett a legjobbat kihozni belőlük, hanem azon kívül is. Az ő nevelési módszerei és a tanítás iránti elkötelezettsége sok diák számára példaértékű volt.
Tanítványai és kollégái egyaránt tisztelték profizmusát és elhivatottságát. Ferenc nemcsak a tantárgyait tanította, hanem az életre is felkészítette növendékeit. Különösen fontos volt számára, hogy tanítványai megértsék a tanulás és a tudás fontosságát az élet minden területén.
Török Ferenc életének harminckét évét szentelte ennek a tanári hivatásnak, és bár már nincs közöttünk, az általa hagyott örökség tovább él tanítványai és az iskola közösségében. Eltemetve Házsongárdon nyugszik, ahol sokan tiszteletüket fejezték ki emléke előtt gyertyagyújtással, összesen 174 alkalommal. Ezzel is jelezve, hogy hatása, szellemisége és nevelői munkássága sosem feledhető.
Forrás: Mesterséges intelligencia segítségével fogalmazott szöveg 2 évvel ezelött .
Gyertyát gyújt