Báthory István Elméleti Líceum egykori diákjai

Módosítani szeretnék Személyes adatok védelme

Nagy Arisztid, a 20. századi romániai földrajztanár és kutató, 1928. január 11-én született. Az életét a tanulmányai és a pedagógiai pályája határozta meg, amely során a tudományos kutatás és a közoktatás összekapcsolásának élharcosa volt. Arisztid pályafutása alatt nem csupán tanár volt, hanem inspiráló személyiség, aki sok fiatal életére hatott.

Arisztid fiatalkorát Hunyad megyében, Lupényban töltötte, ahol elemista éveit nagy szorgalommal és elhivatottsággal végezte. A középiskolát a Bethlen Gábor Kollégiumban fejezte be 1948-ban, ahol a tudományok iránti elkötelezettsége és a földrajz iránti szenvedélye tovább alakult. A kollégiumi évei alatt formálódott meg az a tudásvágy, amely későbbi kutatói pályáján is megmutatkozott.

1952-ben szerzett diplomát a Bolyai Tudományegyetem földtan-földrajz karán, ahol már harmadéves hallgatóként gyakornokként dolgozott a gazdaságföldrajzi tanszéken. Ezt követően, 1952 és 1954 között tanársegédként, majd adjunktusként támogatta a társadalomföldrajz és gazdaságföldrajz tanulmányait a felsőoktatás keretein belül, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen egészen 1967-ig.

A pedagógiai karrierje nem csupán az egyetemi pályafutására korlátozódott. 1968 és 1977 között a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán dolgozott, ahol nem csupán földrajzot tanított, hanem pedagógiai témájú kurzusokon is részt vett. Ezt követően, 1978–1980 között a kolozsvári Tanártovábbképző Intézetben folytatta a munkáját, mielőtt 1980-tól a 11. számú Líceumban főállású földrajztanár lett nyugdíjba vonulásáig, 1988-ig.

Nagy Arisztid élete tele volt kihívásokkal, de 1990-től újra visszatért a tanári munkakörbe, a kolozsvári Református Kollégiumban tanított, miközben konzultáns tanár volt a Babeș-Bolyai Egyetemen. A tanítás mellett a tudományos kutatás is jellemző volt számára; a társadalomföldrajz és gazdaságföldrajz területén végzett alapvető kutatásokat.

Kutatói munkássága során Arisztid több jelentős tudományos publikációt jegyez. Első írását 1959-ben publikálta az Adatok Petrozsény rajon mezőgazdasági földrajzához címmel a Studia Universitatis Babeș-Bolyai folyóiratban. E dokumentumban részletesen foglalkozott a mezőgazdasági földrajz kérdéseivel, amely munkájával jelentős hozzájárulást tett a romániai mezőgazdasági ismeretekhez.

Több román nyelvű tanulmányt is megjelentetett, amelyek a településföldrajz témakörében íródtak, különösen Kolozsvár városperemi övezetéről, Románia új városairól, a Petrozsényi-medence településhálózatáról és Maros megye városodási folyamatáról. Munkássága során tudományos ülésszakokon bemutatott tanulmányai a mezőgazdasági földrajz, valamint a településtörténet kérdéseit célozták meg, amelyeken keresztül mélyebb megértést nyújtott a területföldrajz és települési dinamikák iránt.

Arisztid életét a tanári elhivatottság, a tudomány iránti szeretet és a közösség iránti felelősség határozta meg. Elsősorban a diákjaiért élt, mindenkor arra törekedett, hogy tudását átadja és példaértékű életet éljen. Élettársa, Bárdos Éva, akivel 1954-ben köttetett életre szóló kapcsolatuk, szintén inspiráló és támogató partnere volt pályafutása során.

Nagy Arisztid 2014-ben távozott az élők sorából, de tudományos öröksége és pedagógiai tevékenysége számos diák és kolléga emlékezetében él tovább. Virtuálisan sírján gyertyát gyújtottak, jelezve a közösségi tiszteletet és szeretetet, amelyet iránta éreztek. Hagyatékával nem csupán a tudomány, hanem az oktatás világa is gazdagabb lett, mind a mai napig hatása érezhető a fiatalok körében. Családja és tanítványai mind élő bizonyítékai annak, hogy Nagy Arisztid nem csupán saját karrierje során, de a következő generációk tanulmányi életében is jelentős nyomot hagyott.

Forrás: Mesterséges intelligencia segítségével fogalmazott szöveg ebben az évben .