Lingvay Klára kiemelkedő magyar szakos tanár, irodalmár és szerkesztő, aki jelentős mértékben hozzájárult az erdélyi magyar oktatáshoz és irodalmi élethez.
A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar-francia szakos államvizsgát 1949-ben, ahol ezt követően tanársegédként is tevékenykedett 1951-ig. Pályafutása során több kolozsvári iskolában tanított, majd 1959-től 1979-ig az Ady-Șincai Líceum megbecsült magyar szakos tanára volt, bár megemlíthető a Református Kollégium is, mint egyik olyan intézmény, ahol tevékenykedett. Eközben Nagy Gézával együtt vezette a Tanártovábbképző Intézetben az egyetemi hallgatók pedagógiai gyakorlatait.
Pedagógiai munkássága során számos irodalmi diákműsort és színielőadást szervezett, valamint részt vett magyar irodalmi tankönyvek szerkesztésében. Cikkei a Tanügyi Újság és az Igazság lapjain jelentek meg.
Irodalmi munkásságában a magyar irodalmi hagyaték népszerűsítésére törekedett, különös tekintettel a gyermekirodalomra és a nők szerepére a történelemben. Összeállította a "Pillangó" (1957) című gyermekvers-válogatást, szerkesztette Juhász Gyula (1978) és Kosztolányi Dezső (1981) válogatott verseit, továbbá "Aranyos pillangó" (1994) címmel újabb gyermekversgyűjteményt adott ki óvodások és kisiskolások számára. Jelentős művei közé tartozik a "Nagyasszonyaink" (2002), mely 15 erdélyi nagyasszony történetén keresztül mutatja be Erdély múltját, valamint a "Pályaképek" (2004) kötet, melyben híres nők, mint Szendrey Júlia, Podmaniczky Júlia és Kaffka Margit életét dolgozta fel. Aktívan részt vett a Romániai Magyar Dalosszövetség munkájában is, melyről a Művelődés folyóiratban számolt be 2006-ban.
Élettársa Csetri Elek történész volt. Lingvay Klára 2017-ben hunyt el, örök nyughelye a kolozsvári Házsongárdi temetőben található.Virtuálisan már sok gyertya ég a tiszteletére. Részletes életrajza elérhető a Wikipédián, és ezen a platformon is megtalálhatók a hozzá kapcsolódó személyek: élettársa, gyermeke és élettársa testvére.
