Báthory István Elméleti Líceum Lázár Irén (Kántor)

Dokumentumok

Tartalom

Cím

Kik láthatják?

Igazgatóim (III.) – Tanári jegyzeteimből    A felülről érkező, kellemetlen utasításba beletörődő igazgatókat egy bátor, az iskola igazáért és érdekeiért rendíthetetlenül kiálló asszony követte. Lázár Irént már megemlítettem e cikksorozatban, de egyrészt nem mindenki veszi naponta kézbe az újságot, másrészt – ha teszi is ezt –, nem biztos, hogy épp az én írásom kelti fel érdeklődését, tehát nem lehet nagyon zavaró az ismétlés. Lázárné Kántor Irén nyolc éven át igazgatta a Báthory-líceumot. Az aligazgató Vízi Imrével hosszú ideig jó egyetértésben, egymást segítve és kiegészítve tettek meg mindent az iskoláért. (Később valami nézeteltérés rontotta meg viszonyukat, de ez nem tartozik e cikk keretébe). Irént, akit gyerekkora óta Babának szólítottak, mi, tanárok értékeltük, elismertük hozzáértését, a tantestület körében jó hangulatot teremtő ügyes módszereit. Az iskoláért felelős szekusnak nem gazsulált, mint ahogyan az bizonyosan elvárta volna, nem sokat törődött jöttével-mentével. A kollégák körében Törpeként emlegette („megint itt járt a törpe”, „érdeklődött a törpe”, „tudni akarta a törpe” stb.), és ez a gúnynév csökkentette az illető személyhez kötött bizalmatlanságot, félszeket. Amikor férjemmel együtt először kaptunk útlevelet Németországba, unokatestvéremhez, Irén azt mondta: – Alá kellett írnom, hogy felelek érted. De ne törődjetek ezzel, ha úgy döntötök: jobb nektek külföldön maradni. Megbízták, hogy – igazgatóként – beszéljen rá, lépjek be a pártba. – Én azonban nem rá-, hanem lebeszéllek – magyarázta –, ha rossz néven veszik tőlem, kibírom. Nem is voltam párttag egy percig sem. Azt csinálta és mondta, amit jónak tartott – Mitől féljek ? – kérdezte. – Ha kirúgnak mint igazgatót, én jó matematika tanár vagyok. Ha onnan is kirúgnak, magánórákból fogok élni. Ha nem lesz elég tanítványom, elmegyek bejárónőnek, és azt fogják rám mondani: nem túl ügyes szegény, de becsületes. Nagyon tetszettek nekem szavai, ezért is ismételtem meg a már régebben idézetteket. Egyszer Lázár Irén igazgatósága alatt is váratlanul robbant a bomba. A nyolcvanas évek közepén (azt hiszem 1985-ben) egyesítették iskolánkat az Avram Iancu román tannyelvű líceummal. Viorel Săndulache fizika szakos tanár vette át a vezetést. Az új igazgató szerencsénkre nagyon rendesen viselkedett. Igyekezett minél kevésbé megbolygatni az általa is elismert, jó hírnevű iskolánk menetét. A tanév vége előtt nagygyűlésre hívták össze a város iskolaigazgatóit. A főtanfelügyelő kihirdette, hogy a kéttagozatos intézményekben csak román nyelven folyhatnak a záróünnepélyek. – Az állam nyelvén mindenkinek kell értenie – jelentette ki –, a magyar nyelvet nem ismerő szülőket, vendégeket bántaná és sértené a számukra idegen nyelv használata. A jelenlévő igazgatók közül csak Săndulache emelkedett szóra. – A ballagási ünnepséget már idejében előkészítette a magyar tagozat: versekkel, kórusszámokkal, búcsúzó szövegekkel készültek, nem találom helyesnek, hogy most leállítsam őket – mondta. A vezetőség semmibe vette véleményét. A ballagáson tilos volt magyarul megszólalni. Ma már nehezen elhihető, hogy volt olyan év, amikor a ballagás csúcspontjához tartozó Fodor Éva-díjat is szinte titokban, összeesküvési hangulatban, nem az udvaron, hanem egy osztály négy fala közé préselve osztottuk ki. De kiosztottuk akkor is... magyarul. 1989 után, a megváltozott körülmények közt, Lázár Irén okosan, gyorsan lépett. 1990 január elején kiharcolta a magyar iskola visszaállítását. A román tagozat sem rövidült meg: szép épületet biztosítottak az iskolájuknak az Eperjesi utcában. Ma is ott működik, Avram Iancu néven. A magyar tannyelvű iskola élére ismét Lázár Irén került. Felvetődött az iskola szükséges új elnevezése (addig 3-as számú matematika-fizika líceum volt). Lázár Irén a Mikes Kelemen nevet szerette volna elfogadtatni. Egy értelmes, kedves tanítványa, Macalik Arnold sugalmazta ehelyett a Báthory nevet, amely a diákság körében azonnal nagy népszerűségre tett szert. A hatóságok ezt a nevet sokáig nem engedélyezték. Lázár Irén áthidaló megoldáshoz folyamodott: „A Báthory István alapította iskola” címtáblát tétette ki az épület kapujára. A líceum patinás (és remélhetőleg időtálló) nevét Lázár Irén nyugdíjazasa után az utódja harcolta ki. Erről az utódról még szó lesz a továbbiakban. Ezek után Irén sajnos nem csak az iskolától vált meg, hanem Kolozsvártól is. Magyarországra költözött, hogy közel éljen két leányához, az itthoniakkal való kapcsolatot viszont mindmáig szorosan tartja.LÖWY MAYA2010. április 12.http://archivum2.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/print,PrintScreen.vm/id/40336/mainarticle/false

Báthory István Elméleti Líceum egykori diákjai

Dokumentumok