Báthory István Elméleti Líceum Dr. Cseke Vilmos

Dokumentumok

Tartalom

Cím

Kik láthatják?

Cseke Vilmos (1915–1983) Hátszegen született 1915. május 5-én, elemi és középiskolai tanulmányait 1921–1932 között a kolozsvári róm. kat. főgimnáziumban végezte. Tanári pályáját a piarista gimnáziumban kezdte. 1941-ben a kolozsvári Tudományegyetem Közgazdaságtudomány karán a kereskedelmi és politikai számtan tanszékre tanársegédnek nevezik ki. Itt a professzor előadásai alapján készített egyetemi jegyzetet adott ki. 1943-ban bevonult katonai szolgátra, majd nyugati hadifogság után tért haza Kolozsvárra, és régi iskolájában továbbtanított rövid ideig, mivel a megalakult Bolyai-egyetem folytatta didaktikai munkáját. 1947-ben „Magyarország és a Székelyföld népessége növekedésének matematikai-statisztikai módszerekkel való vizsgálata” című dolgozatával T. Vescan professzornál doktori címet szerzett. 1948-tól a Bolyai egyetem előadótanára, majd professzora a közgazdasági és matematika karon. 1952–59 között a Bolyai egyetem matematika karának tanszékvezető professzora, majd a két egyetem egyesítése után, a közgazdasági kar matematika tanszékének vezetőjeként működött nyugdíjaztatásáig (1977). Jelentős adminisztratív funkciói is voltak:1953–77 között dékánhelyetes. A marosvásárhelyi 3 éves Pedagógiai Intézet matematika tanszékének a megszervezésében fontos szerepet töltött be (1963–69), és itt is tanított tanárjelölteket a matematikára. Nyugdíjaztatása után visszavonult, a Székelyföld egyik falujába, ahol nehéz betegség őrölte fel egészségét. 1983. március 10-én halála után Kolozsváron tartott temetési szertartásán nagy részvét mellett kollegák és tanítványok vettek tőle búcsút, amikor koporsóját a Székelyföld egyik falújába helyezték örök nyugalomra. Oktatási tevékenységének alapelve az egyéni munka volt, minden egyes diáknak, hallgatónak saját jegyzettel kellett rendelkeznie, mivel csak így készülhetett fel alaposan a vizsgára. Mint pedagógus nemcsak hogy nagy hozzáértéssel tanította a matematikát, de tanítványaihoz emberi közelségbe került, megtalálva velük szemben azt a baráti hangot, amely feloldja a tanár-tanítvány közötti feszültebb légkört, és értett hozzá, hogy ezt a magatartást apai-fiúi kapcsolattá alakítsa át. Tudományos tevékenysége és kutatási területei elsősorban az alkalmazott matematika tárgyköréhez kapcsolódnak, de foglalkozott a konkrét gazdasági problémák megoldásával matematikai programozás segítségével, folytonos valószínűségi változóhoz asszociált diszkrét valószínűségi változók családjának vizsgálatával, gráfokkal kapcsolatos számítások algoritmizálásával számítógépekkel való feldolgozás céljából. Ilyen irányú dolgozatai a „Studii și Cercetări Științifice” és a „Studii și Cercetări de Calcul Economic” akadémiai folyóiratokban jelentek meg. Már mint felsős diák és később mint fiatal tanár felismerte a szövetkezeti mozgalom szerepét az életre nevelés eszközeként, a gazdasági ismeretek közvetítése révén. Kezdő tanár korában átvette az iskolaszövetkezet vezetését. Irányítása alatt a virágzásnak indult iskolaszövetkezeti élet új tevékenységi területekkel bővült. Az ő felügyelete alatt a tanulók intézték a szövetkezet ügyeit, és így elméleti és gyakorlati kiképzésében részesültek. Diákkorában már cserkész volt, őrsvezető, cserkésztiszt, az erdélyi cserkészszövetség gazdasági és pénzügyi vezetője. Közéleti tevékenysége is jelentős. Ismeretterjesztő előadásokat tartott Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszerdában, Maroshévizen, stb. Állandó segítséget nyújtott a termelőegységeknél dolgozó közgazdászoknak és a középiskolákban tanító matematika tanároknak. Az Erdély városaiban dolgozó matematikusok és közgazdászok több mint fele tanárának tekinti. Tudományos ismeretterjesztő írásai: első cikke az iskolaszövetkezetekről-az Erdélyi Fiatalok című Lapban 1939-ben jelent meg, de írt az Erdélyi Iskola, Utunk, Korunk, Falvak dolgozó népe stb. folyóiratokba is. Az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat választott rendes, és az Erdélyi Múzeum Egylet rendes tagja, a 40-es években a Piarista Diákszövetség vezetőségi tagja. Pedagógiai és tudományos tevékenységét híven tükrözi nyomtatásban megjelent 6 könyve, 16 egyetemi jegyzete és közel 20 szakdolgozata. Főszerkesztője volt a Matematikai és Fizikai Lapoknak, majd a Matematikai Lapok szerkesztő kollektívájának. Cseke Vilmos tanár úr az újszer építő ember típusa volt, akit a cserkészmozgalomra jellemző rendszeres, céltudatos munka alakított ki, amit felnőtt korában gyümölcsöző formában a társadalom szolgálatába állított. Szíve és lelke szerint örökségül adta az általa felnevelt nemzedékeknek mindazt, amit ő kapott diákkorában szeretett iskolájától. Áldozatos „jó munkájával” azt akarta, hogy mindenkinek szebb, könnyebb és jobb legyen.

Báthory István Elméleti Líceum egykori diákjai 1932 11A

Dokumentumok