Brassai Sámuel Líceum Benedek András

Tartalom

Cím

Kik láthatják?

Lede Muzsnay Tünde·2018. november 19., hétfő Rigmányi Melinda olvasta fel szívből jövő gondolatait diáktársai nevében: Benedek tanár úr, ide is követünk! .... búcsúzni szeretnénk! Elbúcsúzni serdülő korunk egyik szakaszától, melyben fontos szerepet töltöttél be életünkben, hisz kamaszkorunk egyik főszereplője voltál, az OSZTÁLYFŐNÖKÜNK! Abban az élethelyzetben voltál támaszunk, amiben legjobban kellett egy példakép, egy felnőtt barát. Benned mindkettőt megkaptuk, mindannyiunkat sikeresen elvezettél az érettségiig. És most mi jöttünk ide utánad, téged utolsó utadra kísérni. Nem is olyan régen, ő állt a katedrán, beszélt hozzánk és mi hallgattuk. Most itt állunk, volt diákjai, és hozzá beszélünk. Annyi mondanivaló lett volna, amit akkori kamaszbüszkeségünk nem engedett kimondani. Most, érett emberekként, kimondhatjuk bátran - talán hallja,... talán mondani se kellett, mert érezte .... Érezte, hogy tiszteltük, hogy felnéztünk rá, hogy szerettük! Benedek tanár úr gyorsan kiérdemelte a Ledeburit becenevet. És most Lede elment .... a mi Ledeburitunk! Mert csak kiváltságos pedagógusokat tiszteltünk meg becenévvel! Olyanokat, akiket miénknek éreztünk, akik hozzánk tartoztak. És Lede szerves része fog maradni mindig életünknek. Sok száz diák viszi tovább emlékét és ideáljait, miket belénk oltott, értékeket, mire megtanított. Bár végzettsége más volt, lélekben talán mindig is tanító volt. Az a nagybetűs tanító, akinek sikerült egyszemélyben példakép és cinkostárs is lenni. A LEDEBURIT, ez a kimondhatatlan nevű fémszerkezet megpecsételte további éveinket is, mint egy láthatatlan kapocs, egy összeesküvés tanár és diák között. A nagykorúságunkig elkísért minket és fiatal lányként óriási megtiszteltetésnek éreztem, hogy az érettségi banketten táncolhattam vele. Nem tudom, hogy mikor mertük elkezdeni tegezni, de azt tudom, hogy fáradságot nem kímélve az összes érettségi találkozónkra eljött, bármely eldugott helyen tartottuk is azt. És azt mindannyian tudjuk, érezzük, hogy az Oszi nélkül az érettségi találkozók már nem lesznek olyanok, mint eddig. Nem áll ezután a naplónkkal a katedrán és szól hozzánk: ...gyerekek. A mai napon is tanít! A mai napon elénk tartja az élet tükrét és értésünkre adja, hogy mi az életben a legfontosabb és ugyanakkor a legcsodálatosabb. Megmutatja nekünk, hogy az élet véges és az idő az, ami a legfontosabb. Ettől lesz olyan csodálatos az élet! Az élet minden perce épp attól lesz értékes, mert tudjuk, hogy véges. Fájdalmas módon, de ma ezt a leckét tanuljuk meg TŐLE. Az utolsó osztályfőnöki órán ... 2018. 11.19

Brassai Sámuel Líceum egykori diákjai

Dokumentumok