Toggle navigation
Érdekességek
Start
Kik vagyunk?
Véndiák újdonságok
Emléküket örökké őrizzük
Az oldal rajongói
Bogáncs Zurboló tagok
Barabás Miklós Céh tagok
Kolozsvár Társaság tagok
Térkép
Zenetoplista
Csevegés
Statisztika
Iskolák
Összes iskolák
Apáczai Csere János Elméleti Líceum
Báthory István Elméleti Líceum
Brassai Sámuel Líceum
János Zsigmond Unitárius Kollégium
Református Kollégium
Iskolánk
Újdonságok
Osztályok
Iskolánkról
Emléküket örökké őrizzük
Tanáraink
Barátaink
Juhász Máthé díjasok
Nem tudunk róluk
Osztályfelelősők
Iskola képek
Iskola tablói
Térkép
Zenetoplista
Üzenőfal
Játékok
Belépés
Keres
Belépés
Belépés
Új bejelentkezés
Elfelejtettem
Keresgélés: név, évfolyam, kép
Keres
Tanárok, diákok
0
Képek
0
Brassai Sámuel Líceum
egykori diákjai
Tanári kar
Benedek András
person
Személyes adatok
whatshot
Gyertyák
folder_shared
Tanítványok
Dokumentumok
Életrajz: Életrajz
Új dokumentum
Tartalom
Mások írják rólam
Cím
Kik láthatják?
Mindenki
Csak iskolatársak
Csak osztálytársak
új dokumentumot létrehoz
A dokumentum tartalmát ezután lehet megadni
Tartalom
Mások írják rólam
Cím
Kik láthatják?
Mindenki
Csak iskolatársak
Csak osztálytársak
kiment
kitöröl
Lede
Muzsnay Tünde·2018. november 19., hétfő
Rigmányi Melinda olvasta fel szívből jövő gondolatait diáktársai nevében:
Benedek tanár úr, ide is követünk! .... búcsúzni szeretnénk! Elbúcsúzni serdülő korunk egyik szakaszától, melyben fontos szerepet töltöttél be életünkben, hisz kamaszkorunk egyik főszereplője voltál, az OSZTÁLYFŐNÖKÜNK!
Abban az élethelyzetben voltál támaszunk, amiben legjobban kellett egy példakép, egy felnőtt barát. Benned mindkettőt megkaptuk, mindannyiunkat sikeresen elvezettél az érettségiig.
És most mi jöttünk ide utánad, téged utolsó utadra kísérni.
Nem is olyan régen, ő állt a katedrán, beszélt hozzánk és mi hallgattuk. Most itt állunk, volt diákjai, és hozzá beszélünk. Annyi mondanivaló lett volna, amit akkori kamaszbüszkeségünk nem engedett kimondani. Most, érett emberekként, kimondhatjuk bátran - talán hallja,... talán mondani se kellett, mert érezte .... Érezte, hogy tiszteltük, hogy felnéztünk rá, hogy szerettük!
Benedek tanár úr gyorsan kiérdemelte a Ledeburit becenevet. És most Lede elment .... a mi Ledeburitunk! Mert csak kiváltságos pedagógusokat tiszteltünk meg becenévvel! Olyanokat, akiket miénknek éreztünk, akik hozzánk tartoztak. És Lede szerves része fog maradni mindig életünknek. Sok száz diák viszi tovább emlékét és ideáljait, miket belénk oltott, értékeket, mire megtanított.
Bár végzettsége más volt, lélekben talán mindig is tanító volt. Az a nagybetűs tanító, akinek sikerült egyszemélyben példakép és cinkostárs is lenni.
A LEDEBURIT, ez a kimondhatatlan nevű fémszerkezet megpecsételte további éveinket is, mint egy láthatatlan kapocs, egy összeesküvés tanár és diák között.
A nagykorúságunkig elkísért minket és fiatal lányként óriási megtiszteltetésnek éreztem, hogy az érettségi banketten táncolhattam vele.
Nem tudom, hogy mikor mertük elkezdeni tegezni, de azt tudom, hogy fáradságot nem kímélve az összes érettségi találkozónkra eljött, bármely eldugott helyen tartottuk is azt. És azt mindannyian tudjuk, érezzük, hogy az Oszi nélkül az érettségi találkozók már nem lesznek olyanok, mint eddig. Nem áll ezután a naplónkkal a katedrán és szól hozzánk: ...gyerekek.
A mai napon is tanít! A mai napon elénk tartja az élet tükrét és értésünkre adja, hogy mi az életben a legfontosabb és ugyanakkor a legcsodálatosabb. Megmutatja nekünk, hogy az élet véges és az idő az, ami a legfontosabb. Ettől lesz olyan csodálatos az élet! Az élet minden perce épp attól lesz értékes, mert tudjuk, hogy véges. Fájdalmas módon, de ma ezt a leckét tanuljuk meg TŐLE. Az utolsó osztályfőnöki órán ...
2018. 11.19
Impresszum
Adatvédelmi nyilatkozat
Vers:2025.12.22