Benkő András 1923. január 15-én született a Fejérd nevű településen, ahol gyermekkorának meghatározó éveit töltötte. Családja zenei hagyományai már fiatal korában inspirálták, hiszen a muzsika iránti szeretet mélyen gyökerezett a családi életükben. András szülei minden lehetőséget megadtak neki, hogy fejlődhessen, és olyan környezetet teremtettek, amelyben a zene és a kultúra központi szerepet játszott.
A zenei érdeklődése már egészen fiatal korában megmutatkozott, hiszen hamarosan elkezdett zongorázni, majd később orgonán is tanulni. Első zenei tanulmányait Nagyenyeden, a Bethlen Kollégiumban végezte, ahol Szabó Géza volt az orgonatanára. Itt szerzett alapvető zenei képzettségére alapozva folytatta tanulmányait Kolozsváron, a Domokos Pál Péter tanítóképző intézetében, ahol 1944-ben végzett.
Középiskolai tanulmányait követően elszántan folytatta zenei képzését a Magyar Zene- és Színművészeti Főiskolán, ahol 1946 és 1948 között tanult. Ezt követően a Magyar Művészeti Intézet zenetanári és orgona szakon folytatta tanulmányait, amelyeket 1950-ben zárott le. Benkő András zenei tudását a „G. Dima” Zenekonzervatóriumban is elmélyítette, ahol 1951-ben szerezte meg zenetanári diplomáját.
Pályafutását tanársegédként kezdte a Magyar Művészeti Intézet zenetörténeti tanszékén, ahol 1949-től 1950-ig dolgozott. Ezt követően a „G. Dima” Zeneakadémián folytatta karrierjét, ahol tanársegéd, majd adjunktus, végül docensként dolgozott egészen nyugdíjazásáig, 1985-ig. Munkája során számos diákot oktatott, és hozzájárult a zenei neveléshez Erdélyben.
A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Vallástanár Fakultásán is tanított, ahol egyházzenei tárgyakat, például egyházi éneket, az egyházi ének tanításának módszertanát, himnológiát és egyházzene-történetet oktatott 1990 és 1998 között.
Zenetudományos munkássága kiemelkedő volt, különösen Erdély zenei múltjára és a romániai magyar zene történetére összpontosítva. 1977-ben a zenetudományok doktora lett, disszertációja Bartók és Románia kapcsolatát vizsgálta. Munkásságának egyik fontos aspektusa a zenepublicisztika volt, amelynek keretében hangverseny-beszámolókat, kritikákat és tájékoztató cikkeket írt olyan neves folyóiratokba, mint az Igazság, Utunk, A Hét és Művelődés.
Zenetörténeti dolgozatai megjelentek a Korunk, NyIrK, Református Szemle és Magyar Egyházzene című folyóiratokban, valamint különféle tanulmánykötetekben, például a Zenetudományi Írások, Zenetudományi Tanulmányok, Lucrări de Muzicologie és Bartók Dolgozatok című gyűjteményekben.
Tudományos kutatásai során számos ismeretlen adatot tárt fel a XVI. századi Beszterce zenei életéről. Kéziratos énekeskönyveket ismertetett, többek között Almási Sámuel gyűjteményét, valamint a Csokonai-dalok kolozsvári kéziratos gyűjteményeit. Emellett feldolgozta Apáczai Csere János, Bolyai János és Seprődi János zenetudományi hagyatékát, valamint Bartók Béla leveleit Constantin Brăiloiuhoz. Elsőként írt életrajzi tanulmányt Veress Gáborról, és elkészítette Lakatos István zenetörténeti bibliográfiáját.
Romániai hangversenyei című könyvében részletesen elemezte Bartók romániai koncertjeinek sajtóvisszhangját, ezzel hozzájárulva a zenetudomány fejlődéséhez. Későbbi kutatásai során a zenei nyelv egyes kérdéseit vizsgálta, például a B-A-C-H motívum előfordulását a kortárs zenében, valamint a peon versláb és a hangkészletproblémák témáit.
A rendszerváltás után Benkő András aktívan részt vett a romániai magyar zenei élet szervezésében. 1989-től 1991-ig a Romániai Magyar Zenetársaság elnöke volt, ahol jelentős szerepet játszott a magyar zenei közösség összefogásában és a zenei kultúra népszerűsítésében. Emellett 1991-ben a kolozsvári Bolyai Szabadegyetem egyik előadója lett, ahol számos előadást tartott a zenetudomány és a zene története terén.
Benkő András 2001. augusztus 5-én hunyt el, de öröksége a romániai magyar zenei életben és tudományos közéletben tovább él. Munkássága, tanításai és kutatásai hozzájárultak ahhoz, hogy a következő generációk is megismerjék és értékeljék a zene történetét, különösen Erdély zenei hagyományait. Sírján virtuálisan gyertyát gyújtottak, emlékezve arra az óriási hatásra, amit a zenei tudományra és oktatásra gyakorolt.
Benkő András élete és munkássága példaértékű, hiszen nemcsak tehetséges zenetörténész volt, hanem elkötelezett pedagógus és közéleti személyiség is, aki életét a zene és a kultúra szolgálatába állította. Emléke örökké megmarad a zene iránti szenvedélye és tudományos hozzájárulása révén, amely inspirációt nyújt a jövő zenetudósai és zenészei számára egyaránt.
Forrás: Mesterséges intelligencia segítségével fogalmazott szöveg ebben az évben .
GDPR: A tanárok, véndiákok és rajongók személyes adatai kizárolag azt e célt szolgálják, hogy ezt az oldalt bővítsék.
A beadott személyes adatok egy web szerveren vannak tárolva (Karlsruhe Németország) az "ionos" cég szamitógépközpontjában.
Biztonsági másolatok a személyes adatokról csak az internetoldal tulajdonos privát számítogépein és az internet szerveren léteznek. Ezek az másolatok maximum 6 hónapig vannak tárolva.
A személyes adatok és fényképek megjelennek külömbőző internet kereső oldalok találati listáján.
A védett mezők tartalma valamint egyes megfelelöen megjelölt fényképek anonim látogató és internet kereső oldalok ellen védve vannak.
Véleményem
Gyertyát gyújt